2022. év végén figyeltem fel erre a mondatra a Szentírásból (Jak 1,22) és elgondolkodtam rajta, hogy nekem ez mennyire sikerül nap mint nap. Hamar rájöttem, hogy az e-mailben kapott napi evangélium elolvasásán kívül nem igazán foglalkozom vele. Aztán karácsonykor szüleimtől kaptunk egy Emmausz című kiadványt: ebben minden naphoz olvasható az evangélium, hozzá kapcsolódva a piaristák által írt rövid elmélkedés és fohász. Ez adta a lendületet ahhoz az elhatározáshoz, hogy minden este elolvasom a következő napi szakaszt és kiválasztok belőle egy mondatot, amit tettekre váltok másnap. Az első 75 nap benyomásait osztom meg ebben a bejegyzésben.

Először egy pozitív tapasztalat: eddig egyetlen egyszer sem maradt el, hogy elalvás előtt elővegyem a könyvet és kiválasszam a másnapi feladatot.

Az még nehézséget okoz, hogy másnap miről jut eszembe a kiválasztott ige, keresem a legjobb megoldást. Először azt próbáltam, hogy a reggeli imám végére írtam megjegyzésbe a könyvolvasóra. (Nagy áttörést hozott számomra a reggeli imákban az, hogy könyvolvasót használok. Erre gyűjtöttem össze a kedvenc reggeli imáimat egy pdf-be. Így nem kell világosság az olvasáshoz, ami nem kelti fel a még velünk alvó legkisebbet és egy fokkal nehezebben bóbiskolok el.) Ez a módszer egész jól működött, de aztán egyre többször volt, hogy nem tudtam időben felkelni, így nem volt időm az összes imát végigmondani, emiatt nem is olvastam el az utolsóhoz írt megjegyzést. Volt, amikor később a nap folyamán eszembe jutott és megnéztem, de ez volt a ritkább eset.
Kipróbáltam azt is, hogy kis post-it-re írtam ki még este azt az egy mondatot. Amikor sikerült olyan helyre ragasztanom, ahonnan észrevettem másnap, akkor ez jól működött. De az utóbbi napokban (lehet, hogy már hetekben?) sajnos ezt egyre többször felejtettem el. Egyelőre most itt tartok. Ha nem sikerül a cetlizést visszahoznom akkor még az jutott eszembe, hogy a beágyazás rutinjába beépítem az evangélium, és ezzel a kiválasztott részlet újraolvasását. (Amikor az e-mailjeim között újraolvastam az evangéliumot, akkor azért eszembe jutott.)

Nagyon jó megélni, amikor egyértelműen, már első olvasásra alá tudom húzni azt a mondatot, ami megérint és már tudom is, hogy hogyan fogom megvalósítani.
"Hozzá vittek mindenféle beteget" (Mt 4,24) - Imádkoztam a betegeinkért a családban.
"Dicsőítették Istent..." (Mk 2,12) - Főzés közben dicsőítő énekeket hallgattam, énekeltem.
"Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra." (Lk 10,2)- Imádkoztam egy tized rózsafüzért a papokért, a papságra készülőkért.
"Ha eltávolítod körödből ... az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ... akkor felragyog a sötétségben világosságod" (Iz 58,9-10) - Különösen is figyeltem arra, hogy ne beszéljek ki mást vagy ne gúnyolódjak. Érdekes volt, hogy pont ezen a vasárnapon és másnap volt két plébániai közösségi találkozó, ahol szomorúan tapasztaltam, hogy még bőven van mit tanulnunk ezekből az igékből (is).
"Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!" (Mk 8,34) - Nem berzenkedtem magamban a házimunkák elvégzése és a gyerekek ellátása miatt sem.

Aztán vannak olyan szentírási részek is, amiken többször át kell rágjam magam, hogy valamit ki tudjak emelni. Ezek sokszor olyan kifejezések, amiket csak a szövegkörnyezetből kiemelve, önmagukban tudok kitűzni magam elé megvalósításra.
"... kora hajnalban felkelt ... és imádkozott" (Mk 1,35) - Jézus ment el egy elhagyatott helyre, de ez nekem is löketet adott a korai felkeléshez.
"... böjtöltek" (Mk 2,18) - a farizeusok böjtjéről volt szó, de én magamra vonatkoztattam.
"... mindent megmagyarázott nekik." (Mk 4,34) - Jézus a példabeszédeket magyarázza meg az apostoloknak, én viszont azt határoztam el, hogy másnap tényleg odafigyelve válaszolok a gyerekek minden kérdésére.
"... mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr" (Mk 5,19) - Jézus az ördögtől megszállottnak mondja a gyógyítás után, nekem pedig ekkor fogalmazódott meg ennek a bejegyzésnek a gondolata.
"... hazament" (Mk 6,1) - Jézus hazament Názáretbe, ahol megbotránkoztak benne. Eszembe jutott, hogy milyen régen voltam csak úgy szüleimnél, egyedül. (Aztán akkor el kellett halasztani a látogatást, de remélem hamarosan sor kerül rá.)
"Hány kenyeretek van? Azt felelték: Hét." (Mk 8,5) - A kenyérszaporítás előtt kérdezi Jézus az apostolokat, de úgy éreztem, hogy nekem is szól a kérdés: Mi az én hét kenyerem (tulajdonságok, képességek), amit Jézus meg tud sokszorozni? Odaadom Neki vagy csak magamnak tartogatom?

Egy-két alkalommal már az is előfordult, hogy a teljes szakasz, mondatról mondatra nekem szólt.

"Isten adta az embernek parancsait és törvényeit. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék." (Sir 15,15-20)

"Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni! Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe! Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!" (Lk 6,36-38)

Pont a napokban vettem észre, hogy valami változás van a családunkban, én is - és az egész csapat is kiegyensúlyozottabbá váltunk, kevesebb a veszekedés, kiabálás. Úgy gondolom, hogy ebben a napi evangéliumok tettekre váltásának is nagy szerepe van.

Végül egy vidám élményemet is megosztom. Még a nyugodtabb napok előtt volt egy, amikor egész nap legalább két gyerek egyszerre beszélt, hangoskodott, időnként feleselt. Amikor a nap végén arról a csodáról olvastam, amikor Jézus a hánykolódó hajóban lecsendesíti vihart, szinte kiugrott a szövegből a "Hallgass el, nyugodj meg!" felkiáltás (Mk 4,39). Jót nevettem a Jóisten humorán, aztán újra végigolvastam a szakaszt és választottam egy másik részletet.