2022. év végén figyeltem fel erre a mondatra a Szentírásból (Jak 1,22) és elgondolkodtam rajta, hogy nekem ez mennyire sikerül nap mint nap. Hamar rájöttem, hogy az e-mailben kapott napi evangélium elolvasásán kívül nem igazán foglalkozom vele. Aztán karácsonykor szüleimtől kaptunk egy Emmausz című kiadványt: ebben minden naphoz olvasható az evangélium, hozzá kapcsolódva a piaristák által írt rövid elmélkedés és fohász. Ez adta a lendületet ahhoz az elhatározáshoz, hogy minden este elolvasom a következő napi szakaszt és kiválasztok belőle egy mondatot, amit tettekre váltok másnap. Az első 75 nap benyomásait osztom meg ebben a bejegyzésben.
Először egy pozitív tapasztalat: eddig egyetlen egyszer sem maradt el, hogy elalvás előtt ...
Először akkor találkoztam ezzel a témával, amikor férjem nagyszülei meghaltak. Az akkor 6 és 10 éves unokák kérdezgettek minket is, de inkább csak ösztönösen válaszoltunk. Sajnáltam, hogy ők nem vettek részt a temetésen és megbeszéltük Férjemmel, hogy ha nekünk lesznek gyermekeink, őket elvisszük majd.
Tavasszal el is érkezett az alkalom, akkor halt meg Nagymamám . Előtte két hónapig már fekvőbeteg volt, akkor egyszer meglátogattuk. Anyukám szomorúan mondta, hogy már nem szól semmit, ezért a gyerekek elhatározták, hogy versekkel felvidítják és szóra bírják. A 4 éves kisfiúnak a karácsonyra tanult családi versünk jutott eszébe, azt szépen elmondta. Egy fénykép is készült erről az alkalomról - az utolsó Dédinagyival.
...
"- És, anyukája, jó súlyban van?" - csapott a majdnem 80 éves néni, korát meghazudtoló erővel a mellette ülő 30 körüli fiatalember térdére. A kérdés váratlanul érte a szerelme mellett nyugodtan üldögélő ifjút, de őszintén válaszolt, hogy igen, jó súlyban van anyukája.
11 évvel ezelőtt történt, de mai napig pontosan fel tudjuk idézni ezt a pillanatot, amikor Nagyika így érdeklődött leendő anyósom felől. Vigyáznunk kell erre az emlékre is, mert lassan két hete, hogy nagymamám hazatért Teremtőjéhez, így Vele kapcsolatban nem tudunk már új élményeket szerezni.
Ez az első anyák napja, amikor nem köszöntök már nagymamát. Könnyek gyűlnek a szemembe a hiánya miatt. 20 éve, egy hirtelen fellépő cukorbetegség agysérülést ...
Szeretném frissíteni a blog logóját. Habár nagyon szeretem Angelico rajzait, úgy érzem, a mostani logónál többet szeretnék. Legyen inkább egyedi, lendületes, mint aranyos; mutassa jobban, hogy miről szól a blog. Ezért pályázatot hirdetek a logó elkészítésére.
A nyertes 15.000 Ft értékű könyvutalványt kap. Bárki pályázhat, több alkotást is lehet küldeni. Ha valakinek segítség, szívesen adok támpontokat, hogy mik az elképzeléseim.
Beküldési határidő: 2021. november 3. (Az őszi szünet utáni nagy csendben még lesz az anyukáknak lehetősége rajzolni egyet.) A képe(ke)t e-mailben szeretném kérni a katolikusanyablog@gmail.com címre, vagy Messengeren üzenetként (katolikusanyablog).
Nagyjából két éve került elő a családunkban élesebben a kérdés, hogy mikor, hogyan és mit mondjunk a gyerekeknek a nemi szervekkel, szexualitással kapcsolatban. Akkor többekkel beszélgettem, de nem kaptam minden kérdésemre választ. Azonban a könyvtárban pont szemmagasságban volt egy kék könyv: Mikor és hogyan beszéljünk gyermekeinknek a szexről? (1). Kicsit hosszabb, de nagyon jól használható kiadvány, így amikor lejárt a kölcsönzési idő, meg is vettem - két példányban, hogy kölcsön is tudjam adni. Időközben egy másik könyvet is megvásároltam: Beszéljünk róla! (2) Ezekből gyűjtöttem ki a legfontosabb elveket, ötleteket.
Habár számomra az egész témakör erősen összefügg a Teremtés gyönyörű egészével, ahogy Isten nekünk ...
A blogon a legolvasottabb bejegyzések közé tartozik a Szerelmünk története sorozat. Hamarosan azt is folytatom, de addig is fogadjátok szeretettel öt édesanya történetét a megismerkedésükről.
Zsófi, 32 éves, 2 gyermek édesanyja
A férjemmel egy kórusban ismerkedtünk meg, lassan 11 évvel ezelőtt. A próbák után sokszor hazavitt, mert útba esett neki ahol laktam. Nagyon élveztem, hogy van végre egy olyan fiú barátom, akivel mindenféle szorongás nélkül tudok beszélgetni. Így alakult, hogy amikor szakítottak a barátnőjével (aki szintén kórusos volt), én voltam a lelki szemetesládája. Egyik hazaúton így zárta a beszélgetésünket: neki a kórusból barátnője biztos, hogy soha többet nem lesz... Kicsit szíven ütött a dolog, igaz akkor ...