Katolikus körökben hallani legtöbbet mostanában ezt a rövidítést: NEK. Ez a három kis betű most egy világeseményt jelöl, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, ami szeptember 5-12. között Budapesten lesz. Egy évvel ezelőtt rendezték volna meg, de akkor a járványhelyzet miatt el kellett halasztani. Az esemény ívét a vasárnapi szentmisék adják, hétközben előadások, tanúságtételek és kísérőprogramok (koncertek, kiállítások) segítenek abban, hogy minél inkább az Oltáriszentségre figyeljünk. Sokan már 4 éve készülnek erre a rendezvényre, kisebb-nagyobb intenzitással én is. Kicsit magamnak is összefoglalva szeretném megosztani Veletek a NEK-es gondolataimat.

2017. szeptemberében, a NEK-re készülve indult a Szentségimádás iskolája, amire már várandósan jártam el. (A szentségimádás az, amikor a templomban a már átváltoztatott szentostya - vagyis hitünk szerint Krisztus teste - nem csak elzárva van a tabernákulumban, hanem általában díszes keretben az oltáron láthatjuk.) Sajnos akkor nem vettem részt minden alkalmon, de még így is kaptam olyan gyakorlati tanácsokat, amik azóta is segítenek, ha eljutok szentségimádásra.

• Ha megérkeztem - nem csak fizikailag, hanem fejben is, akkor keresztvetéssel kezdem az imádságot.
• Egy rövid térdelés után nyugodtan fel lehet ülni a székre, padba, hiszen Jézus is könnyebben tud szólni hozzánk, ha nem folyton a kényelmetlen testhelyzet miatt mocorgunk, morgunk magunkban, hanem Rá tudunk figyelni. Természetesen az összeszedett testtartás fontos és segít a koncentrációban. De például, amikor legutóbb éjjeli szentségimádáson voltam a plébániai családos táborban, akkor nagyon jó volt bekuckózni a fotelbe és onnan figyelni.
• Mindig van már nálam toll és papír, hogy ami eszembe jut, azt le tudjam írni és ne azon kattogjak. Lehet ez egy fontos lelki felismerés, megbeszélnivaló Férjemmel, de akár a mélyhűtőből a kenyér elővétele is ilyen lehet.
• Van, hogy beragad egy gondolat, érzés, ami gátol a teljes odafigyelésben. Ilyenkor, a Szentségimádás iskolájában tanult módszerrel Jézus nevét ismételgetem, akár énekelve, amíg újra Rá nem tudok figyelni.

Kisfiunk születése után, 2018-ban kevesebb lehetőség adódott a lelki életre. Felkészülésként "csak" a minden szentmise végén elmondott imádság adódott, amit ekkorra már jól megtanultunk. Illetve kétszer eljutottunk Férjemmel együtt is a ferences nővérekhez az általuk szervezett szentségimádás iskolájába.

Talán 2019-ben jelentek meg a NEK-es plakátok: "Találkozz Jézussal Budapesten!" szlogennel. Emlékszem, épp a Baross utcában buszoztam, amikor először láttam, az áhítatos ministránssal. Az volt a benyomásom, hogy ez megint egy tipikus béna, katolikus megnyilvánulás. Ki az, aki ennek hatására elmegy a rendezvényre?! Sokat forgattam magamban ezt a gondolatot, mire rájöttem, hogy ez a felhívás nekem szól! Vagyis nem (csak) az utca emberét hívják, hanem azokat a keresztényeket, akik egyébként gyakorolják a vallásukat, felvállalják a hitüket, de ennél többre vágynak. Akik szeretnének Jézussal úgy találkozni az Eucharisztiában, a szentáldozásban, hogy az hatással legyen a mindennapjaikra. Én szeretném ezt megélni, így azóta érzem különösen is fontosnak, hogy részt vegyek a kongresszus programjain.

Ahogy egyre közelebb ért a NEK időpontja, úgy alakult ki egyre több templomban a napközbeni szentségimádások rendje. Albertfalván nagyon jó dolgunk van: évközben minden hétköznap reggeltől estig nyitva van a templom és be lehet térni, akár csak egy pár percre a szentségimádásra. Mivel a napi sétáink során általában a templom előtt haladunk el, mi is sokszor betérünk. Szeretem, hogy eddig senki nem nézett csúnya szemmel ránk, amikor a gyerekekkel bevonulunk: 1 perc csendes ima után suttogva jelzi az egyik, hogy mehetünk, erre a másik halk, de határozott hisztibe kezd, hogy még ne menjünk. A megoldás, hogy 2 perc után kimegyünk az egyikkel és kint várjuk meg, míg a másik is befejezi az imáit. Gyerekekkel még nagyon jó lehetőség hetente egyszer a babás szentségimádás, ahol belefér egy kis mocorgás, csivitelés a kicsiktől, miközben a szülőkkel egy rózsafüzért mondunk el, ez is 2019-ben indult el.

Amint lehetett, 2020-ban regisztráltunk a NEK-es szentmisékre. Aztán bölcs döntésnek éreztük, hogy akkor mégsem került megrendezésre. Közben megérkezett második fiunk is. A vírushelyzetben pláne nem tudtunk volna személyesen bármilyen közös felkészülési alkalomra eljutni, ezért örültem a KEK-NEK 365 kezdeményezésnek. A KEK a Katolikus Egyház Katekizmusát jelöli. A cél az volt, hogy egy év alatt közösen elolvassuk ezt a hosszú, de nagyon tartalmas anyagot, amiben a hitünk legfontosabb tanításairól van szó. Nagy lendülettel kezdtem neki, minden nap e-mailben is megkapom az adott napi szakaszokat, aztán ezért-azért kimaradt egy-egy nap, most kb. a harmadánál járok.

A NEK felkészülési időszakában, minden évben kétszer hirdettek világméretű szentségimádást. A legutóbbin nagyon meghatározó Isten-élményem volt, amiről korábban már írtam hosszabban.

Idén, 2021-ben a plébániai családos táborunk is az Oltáriszentségről szólt, ott meghatározó volt számomra a hajnali szentségimádás, amikor olyan hamar telt el 3-tól 4-ig az idő, hogy azon drukkoltam, hogy aludjon el a következő szentségőr, és még maradhassak. (Sajnos azóta nem sikerült megoldanom, hogy legalább a délutáni alvásidőben leszaladjak a templomba, de a szándék erős bennem.)

Már 2020-ban is, és idén pláne sokat kellett Férjemmel beszélgetnünk arról, hogy melyik programokra megyünk el. Sajnos hétköznapokon nem tudjuk megoldani, hogy részt vegyünk a tanításokon, tanúságtételeken, így a két vasárnapi szentmise és a családi nap maradt kérdésnek. Számomra nagyon megerősítő, ha sokan vagyunk egy szentmisén, feltöltenek a vallásos tömegesemények. Férjem viszont nincs oda az ilyen típusú rendezvényekért. Egy kritikus pont volt a pápai szentmise. Még, amikor 2013-ban megválasztották Ferenc pápát, akkor éreztem azt, hogy nagyon szeretnék vele találkozni (ez azóta is minden bakancslistámon szerepel). Így egészen bezsongtam, amikor kiderült, hogy a pápa is Budapestre jön, és számomra egyértelmű volt, hogy ezen a szentmisén részt veszünk. Férjem viszont úgy gondolta, hogy biztos sokan mennek el csak azért erre az eseményre, mert ott lesz a pápa, ezért mi inkább ne menjünk a nagy tömegbe. Végül mindent mérlegelve, közösen úgy döntöttünk, hogy a nyitó és a pápai, záró szentmisén veszünk részt ketten, a szombati családi napra pedig a gyermekekkel megyünk a Margit-szigetre. A regisztráció után tudatosan a plébániai csoporthoz csatlakoztunk, hogy a velük együtt megélt szentmisék erősítsék a plébániai közösségeinket is.

10 nap múlva megkezdődik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Az a reményem, hogy a nyitó szentmisén és majd szeptember 12-én a pápai szentmisén a több tízezer hívő között valóban találkozhatok Jézussal, és így eléri a NEK a célját, vagyis elmélyül és tudatosodik bennem, hogy az egyház életének forrása és csúcsa az Eucharisztia. Vágyom arra, hogy újra és minél többször érezhessem a szentáldozás után, hogy minden sejtemet eltölti Krisztus és Ő irányítja a mozdulataimat, szavaimat. Bízom benne, hogy a NEK segít tudatosítanom, hogy milyen végtelen szeretettel van irántunk Isten, hogy Őt magát tejesen magunkba fogadhatjuk. Éljünk a lehetőséggel!