Ma, 2021. június 5-én, Úrnapja előestéjén tartották a 8. világméretű szentségimádást a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve. Nálunk, Albertfalván is lehetett csatlakozni, hála a NEK-küldötteinknek. Férjem vállalta a teljes esti rutint, így a szentmise után maradhattam a két órás szentségimádáson. Meghatározó élményem volt!

Habár előre nem úgy készültem, mégis mocorgott bennem a gondolat, hogy ki kéne használni a szentgyónási alkalmat is. A "templomba járós" táska volt nálam (abban mindig van füzet és ceruza a gyerekeknek), így fel tudtam készülni, mert mindig le szoktam írni a bűneimet, nehogy valamit kifelejtsek. Az elégtételben azt kaptam, hogy maradjak a szentségimádáson és figyeljek.

A helyemre visszaérve nagyon elkezdtem koncentrálni, hogy figyeljek, meghalljam, mit üzen nekem Isten. De csak azt hallottam: "Mit üzensz? Mit üzensz? Hogyan fogom meghallani?" - vagyis pont a csendet nem tudtam magamban megteremteni. Aztán lassan mégis valóban csak a szentostyában elrejtőzött Jézusra tudtam figyelni. Egy pár pillanatra tényleg mindent kizártam. Csak Ő volt és én. Ahogy oldódott ez az intenzív kapcsolat, úgy elkezdtem valamit érezni. Mivel a füzet kéznél volt, le is tudtam írni.

Tomkáné Gürtler Ildikó fényképe

Az Oltáriszentségben jelen lévő Istent figyelve éreztem, ahogy megtölt élettel.

Megtölti élettel az ujjaimat, hogy a szeretteimet simogassam és ne az élettelen készülékeket.

Megtölti élettel a kezeimet, hogy hatékony legyek a feladataimban és több minőségi időt tudjak a szeretteimmel tölteni.

Megtölti élettel a karjaimat, hogy mindig készen álljak az ölelésre, bárkinek van rá szüksége.

Megtölti élettel a törzsemet, hogy tornával karban tartsam és hogy az Ő szent Teste mellé csak olyan kerüljön a hasamba, ami az egészségemet szolgálja és így tovább hirdethessem az Ő szeretetét ebben a világban.

Megtölti élettel a lábaimat, hogy legyen erőm térden állva imádkozni Hozzá, aki ezáltal megerősíti a hitemet, hogy azt át tudjam adni a rám bízottaknak; megerősíti a reményemet, hogy eljuthatok Őhozzá, ha mindig az igazi célom, a mennyország felé igyekeszem; és megerősíti szeretetemet, hogy Őt imádva tudjam szolgálni a szeretteimben Őt, aki testvéremben testvérem.

Megtölti élettel a fejemet, hogy tudatosítsam magamban, hogy az Ő kegyelméből mindezekre képes is vagyok.

Csordultig tölti a szívemet, hogy a túláradó boldogságom által tudja meg mindenki, hogy Isten mindenkit szeret!