Nagyjából két éve került elő a családunkban élesebben a kérdés, hogy mikor, hogyan és mit mondjunk a gyerekeknek a nemi szervekkel, szexualitással kapcsolatban. Akkor többekkel beszélgettem, de nem kaptam minden kérdésemre választ. Azonban a könyvtárban pont szemmagasságban volt egy kék könyv: Mikor és hogyan beszéljünk gyermekeinknek a szexről? (1). Kicsit hosszabb, de nagyon jól használható kiadvány, így amikor lejárt a kölcsönzési idő, meg is vettem - két példányban, hogy kölcsön is tudjam adni. Időközben egy másik könyvet is megvásároltam: Beszéljünk róla! (2) Ezekből gyűjtöttem ki a legfontosabb elveket, ötleteket.

Habár számomra az egész témakör erősen összefügg a Teremtés gyönyörű egészével, ahogy Isten nekünk ajándékozta a szexualitást, sem a hitemet, sem a vallásos meggyőződésemet nem hozom most ide, mert ezek nélkül is megállja a helyét ez a 11 pont.

Ha nincs sok időd, akkor csak a listát olvasd el.

1. Nevezzük nevén

2. Legyünk mi az elsők

3. Válaszoljunk minden kérdésre, ne fáradjunk bele az ismétlésbe

4. Mi is kezdeményezzünk beszélgetést, ragadjunk meg minden tanításra alkalmas pillanatot

5. Ne mutassunk rajzot, képet

6. Az apák udvaroljanak lányaiknak, mutassanak példát fiaiknak

7. Készítsük fel a gyerekeket a változásra

8. Pozitív üzenetekkel erősítsük a gyerekeket, ne csak a tiltásokat hallják

9. A történetek erőteljes tanító eszközök

10. A felvilágosítás erőssé tesz

+1. Legyen beszélgető-időnk a családban

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi korosztályunk még nem kapott jó felvilágosítást, inkább volt tabu a szexualitás a családban. Ezért meg kell tanulnunk, hogy mikor és mit mondjunk, közvetítsünk a gyermekeink felé.

1. Nevezzük nevén!

Fütyike, kukac, kuki, bébirépa, puncika, nunus - és még sorolhatnám, hogy hány féle megnevezését hallottam a nemi szerveknek. Mivel a gyerekek pusztán biológiai szemmel néznek a szexualitásra is (tehát szenvedélytől, erotikától teljesen mentesen), ezért ugyanúgy beszélhetünk a külső és belső nem szervek részeiről, feladatairól, mint a látás vagy a szívműködés rendszeréről, működéséről. Használjuk a szakszerű megnevezéseket.

A "Hogyan jön ki a baba?" kérdést sokáig elkerülhettük, mivel mindhárom szülésem császár volt, így a "doktor bácsi vágta fel a hasam és onnan vette ki őket" - volt a válasz. Aztán nem is olyan régen a hat éves nagylány kérdezett rá, hogy aki nem így születik, az hol jön ki. Amikor szépen rávezettük, olyan jóízűt kacagott (az önfeledtségét látva nem zavarában), hogy megerősített abban, hogy könnyebb, ha őszintén, nyíltan beszélgetünk a nemi szervekről is.

2. Legyünk mi az elsők!

Akinek van ellenkező nemű testvére, annak hamarabb, de legkésőbb az ovis korban mindenki számára kiderül, hogy nem ugyanaz van a lábuk között a fiúknak és a lányoknak. Jobb, ha tőlünk, szülőktől hallják először a testrészek biológiailag szakszerű megnevezését, így ők már biztos tudással léphetnek fel a társaikkal szemben. Később is, már 10 éves koruk körül napi beszédtéma lehet az iskolában a szex - jobban járunk, ha a mi gyerekünktől (vagy a gyermekünkön keresztül tőlünk) kérdeznek, mintha sületlenségekkel, vagy akár bántó megfogalmazásokkal "okosítják" őket.

Én az unokatesóimtól tudtam meg 10 évesen, hogy mi az a "dugás", és utána is ők voltak a forrásom a Bravo, IM, Popcorn magazinokhoz, amikben elég sok hülyeséget olvastam. Sajnos eszembe sem jutott szüleimet kérdezni ebben a témában, csak sokkal később, egyetlen egyszer, a nászéjszakám előtt beszélgettem anyukámmal a szexualitásról.

3. Válaszoljunk minden kérdésre!

Szinte minden gyerek kérdez. Jó, hogy Férjemmel már túl vagyunk két "Mama, mi ez?", "Papa, miért?" korszakon, de már hamarosan kezdődik a harmadik. :) Nálunk is persze előkerültek a fiúk-lányok, babaszületés, szerelem témákban is kérdések, amikre örömmel (a könyvek olvasása után még tudatosabban) válaszolunk is. A szerzők azt javasolják, hogy nyugodtan kérjünk gondolkodási időt a válaszra, beszéljük meg a házastársunkkal, nézzünk utána - de mindenképp adjuk meg a választ! Különben félő, hogy az csapódik le a csemeténkben, hogy nem bízhat bennünk vagy annyira rossz dologról kérdezett, hogy még mi sem válaszolunk rá.

Ne fáradjunk bele az ismétlésbe!

Mivel a világ szexuális üzenetei szünet nélkül érkeznek a gyermekekhez, fiatalokhoz, nekünk is újra és újra meg kell erősíteni őket abban, hogy az általunk bemutatott szexualitás tiszta, örömteli, ajándékozó, valódi önátadás - amit majd a házasságban bontakoztathatnak ki.

4. Mi is kezdeményezzünk beszélgetést! Ragadjunk meg minden tanításra alkalmas pillanatot!

Vannak kevésbé kérdezős gyerekek, vagy előfordulhat, hogy még nem találkoztak a szexualitás témájával (a saját szintjükön sem). Ilyenkor nyugodtan kezdeményezzünk mi beszélgetéseket.Ez azért jó, mert ilyenkor felkészülve állhatunk a gyermek elé.Indíthatjuk a témát akár egy kismamát látva, akár fényképeket nézegetve a babakorról, de sok gyerekkönyvben is van szó a testről, a fiú-lány különbségről, vagy akár a termékenységről, születésről is. Ezzel azért vigyázzunk! Volt egy elhatározásom, hogy minden, a gyerekek kezébe kerülő könyvet legalább átfutok mielőtt megkapják. Ennek a döntésnek őszintén örültem egy alkalommal, amikor a könyvtárból kihoztuk a Mi micsoda Junior: Kisbaba születik című könyvet. Az egyik oldalon a gyermek foganásáról van szó. Ott a rajz az szülőkről, ahogy ruha nélkül egymást ölelik az ágyon. Ez még kb. oké, de mivel kihajtható ablakos a könyv, ide is jutott egy - pontosan megmutatva, hogy melyik szerv hova kerül a közösülésnél. Ezt a könyvet olvasás nélkül vittem vissza a könyvtárba, mert nem gondoltam, hogy 3-5 éves korában így kellene megtudniuk a gyermekeinknek a foganás mikéntjét. A Beszéljünk róla szerzői megerősítettek abban, hogy jó döntést hoztam, ugyanis ők kiemelik, hogy ne mutassunk rajzot, képet. Lássuk, miért.

5. Ne mutassunk rajzot, képet!

A kisebb gyerekek egyszerűen elengedik a fülük mellett azt, amit még nem tudnak befogadni a hallottakból. De minden kép, rajz, pláne videó beég nekik is már. Ezért fontos, hogy a szexuális nevelés során csak szóban meséljünk - ovis korban nincs még szükségük a rajzokra. Később aztán jó, ha együtt nézzük meg a vázlatos rajzokat. Ilyen szempontból is hihetetlen fontos, hogy kontrolláljuk, hogy milyen eszközön milyen tartalmakat ér el a gyerek. A böngészőkben, pláne videós oldalakon való kereséskor már egy egyszerű elütéssel is igencsak meglepő találatokat kaphatunk.

Serdülőkorig, de még akkor se nagyon mutassunk szülésről képet, videót. (Én a mai napig nem szeretnék egy képet vagy videót sem látni a véres valóságról. Biosz órán pont hiányoztam, amikor az osztályban vetítettek egy kisvideót, de azóta sem hiányzik - a császárok miatt pedig a saját szüléseimen sem láttam vért.)

6. Az apák udvaroljanak lányaiknak, mutassanak példát fiaiknak!

A fiúk kérdése: "Igazi férfi vagyok?", a lányoké: "Szerethető vagyok?". Ezekre a kérdésekre adott válaszokat az apával való kapcsolat akár teljes mértékben is meghatározhatja, de mindenképp erősen befolyásolja.

A származási családomban nem volt szokás kimondani, hogy "Szeretlek!", de azt sem halottam soha, hogy szép lennék. Ezeket először Férjem mondta nekem, még az udvarlása elején. Alig akartam elhinni, hiszen addig sosem találkoztam ilyen megerősítéssel. Jó, hogy itthon már természetes, hogy akár naponta többször, szóban is kifejezzük egymás felé a szeretetünket. Időről időre rácsodálkozhatunk lányunk szépségére, amit el is mondunk Neki. A fiúkat inkább a kitartásukért dicsérjük, mivel szerintünk egy fiú nem lehet szép (esetleg helyes, vagy jóképű).

7. Készítsük fel a gyerekeket a változásra!

Amelyik lány érett korú nővel él együtt, ott viszonylag könnyen adódik alkalom, hogy a menstruációról beszélgessünk, hiszen vásárláskor, a szekrényben látja (és észre is veszi) például a betéteket. (Ha van rá lehetőség, erősítsük benne is a környezettudatosságot, és vásároljunk mosható betéteket, menstruációs bugyikat.) Nagyon tetszik a gondolat, hogy anya-lánya programmal ünnepeljük meg a lányunk első menstruációját. Ehhez fontos, hogy pontosan lássuk, éppen milyen a kapcsolata az édesapjával, testvéreivel és ennek fényében kezdeményezzük a teljes család előtt az ünneplést.

A fiúkkal a magömlésükről kell beszélgetni, de ez inkább legyen tárgyilagos és egyszerű. Ha jó a kapcsolat, akkor úgyis kérdeznek még. Mutassuk meg, hogy hol talál tiszta ágyneműt, és egyeztessük, hogy hova teszi a használtat, ha baleset történik.

Már évekkel a nemi érés előtt megkezdődik a szeméremérzet kialakulása. Ezt tartsuk tiszteletben - pl. ne nyissunk be a fürdőbe, és mi se mutatkozzunk ruha nélkül a gyerekek előtt. (Ez egyébként amiatt is fontos, mert az esetleges bántalmazási szándékot korábban észreveszi az a gyermek, aki otthon sem lát meztelen felnőttet.)

8. Pozitív üzenetekkel erősítsük a gyerekeket, ne csak a tiltásokat hallják!

Ha már kicsi koruktól kezdve beszélgetünk velük a szerelemről, a szexualitásról, akkor annak ki kell derülnie számukra, hogy mindez micsoda nagy ajándék és lehetőség! Így amikor a serdülőkorban figyelmeztetjük a gyerekeket, hogy a szexualitás megélésének a házasságban van a helye, ezt nem csak (újabb) tiltásként - és ezáltal még kívánatosabb dologként fogják értelmezni.

Stan és Brenna Jones a fentiek kapcsán hosszan írnak a randevúzásról és az ahhoz köthető határokról. Talán túlzás a tizenkét éves lányunkat a táncparkettről kivinni a suli-bulin pontban 8 órakor, vagy két évvel később a film végén a mozi bejáratánál várni (az öccsével együtt), habár a megbeszélt szabályokhoz ragaszkodni kell, de inkább az észszerűség határán belül. (Ezekről nővérem tudna mesélni, engem csak egyszer várt apukám pizsamában éjjel 1-kor az erkélyen egy hosszúra nyúlt kirándulás után, 20 éves koromban.)

9. A történetek erőteljes tanító eszközök

Azt gondolom, hogy mindenkinek eszébe jut legalább 3-4 ismerős család, ahol hamarabb érkezett az első gyermek, és csak utána (esetleg épp ezért) házasodtak össze a szülők. Most hirtelen 7 ilyen családot szedtem össze a fejemben, de közülük csak két helyen élnek együtt, rendezetten. A többi öt családban válás történt. Tudom, hogy nem csak a korábban érkező gyermek lehet az oka a szeretet megkopásának, de erősen hatással lehet a házasságra.

Azért hoztam ezt most ide, mert egy serdülőnek már fel lehet hívni a figyelmét a környezetében élőkre, a rokonságban előforduló kudarcokra, és az ezzel kapcsolatba hozható okokra. Vagyis mutassuk meg, hogy hány ember élete mehet tönkre azért, mert egy fiatal pár nem tud várni a szexualitás teljes megélésével a házasságig.

De persze meséljünk pozitív történeteket is a saját megismerkedésünkről, azokról a helyzetektől, amikkel az udvarlás során megküzdöttünk és ezáltal megerősítettek bennünket.

10. A felvilágosítás erőssé tesz

Sajnos a gyermekeinket is érheti szexuális bántalmazás. A fizikai bántalmazással szemben is segíthet, ha tisztában van a gyermek azzal, hogy az idősebb gyerekek és a felnőttek felől milyen viselkedés a normális, megszokott (pl. nem lát senkit meztelenül). Ha időben észleli, hogy valami szokatlan készül, talán még van esélye elmenekülni vagy segítséget kérni. Fontos megtanítani nekik a "bugyi-szabályt": csak a szülők, és a szülők jelenlétében az orvos nyúlhat hozzájuk azokon a területeken, amit a bugyi, alsónadrág takar. (Okosan kell ezt kiterjeszteni, hiszen egy 3-4 éves gyereket a nagyszülők, vigyázók, óvó nénik is kitörölhetnek vécézés után.)

A könyvekben arról számoltak be, hogy ha mégis megtörténik a baj (bármilyen mértékű is a bántalmazás), azok a gyerekek könnyebben el tudják mondani, hogy mi történt, akik egyébként is tisztában vannak a nemi szerveikkel, a megnevezésekkel.

Az online bántalmazások kivédésére a legbiztosabb, ha pontosan lefektetjük az internetezés szabályait: senkinek nem küldünk (meztelen) fotót, idegenek megkeresésére nem reagálunk, illetve ha rendszeresen beszélgetünk a gyermekünkkel, akár nyíltan rákérdezve, hogy tapasztalt-e bármi szokatlant az elmúlt időszakban. De ezt majd még nekünk is meg kell tanulni, ki kell tapasztalni, mert remélhetőleg még van 5-10 évünk, amíg a családunkban elindul az önálló netezés. (Támpontok addig is: https://nmhh.hu/cikk/187687/Gyermekbarat_megoldasok.)

+1. Legyen beszélgető-időnk a családban!

Az egész téma megalapozásához, a bizalom kialakításához és fenntartásához nagy szükség van a jó családi beszélgetésekre. Ideális, ha minden nap van erre időnk és beépül a rutinjaink közé. Most a családunkban (az otthonról való dolgozásnak köszönhetően) leginkább az étkezések közben tudunk beszélgetni, de azért lássuk be, hogy három 7 év alatti kicsi gyerek mellett nem mindig az étkezés a nap legnyugalmasabb pontja. Ezen még dolgozunk kell, hogy beépítsük a nyugalmas beszélgetést is a napjainkba.

Végül egy kedves élményt osztok még meg. Amikor a Beszéljünk róla! könyv végére értem, úgy éreztem, nagyon otthonosan mozgok a témában, most kellene, hogy a gyerekek kérdezzenek. Habár akkor épp nem érdeklődtek, a vacsoránál a négy éves valami kapcsán kimondta, hogy ő fiú. Lecsaptam a lehetőségre, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte mi a különbség a fiúk és a lányok között. Rögtön persze a 6 éves nagylány válaszolt volna, ezért körbe mentünk és mindenki mondhatott egy különbséget - Férjemmel mi is. Összesen 12 különbséget szedtünk össze, annyira jó volt! Ajánlom, hogy Ti is próbáljátok ki!

Felhasznált irodalom:

1. Stan és Brenna Jones: Mikor és hogyan beszéljünk gyermekeinknek a szexről? - Gyermekünk szexuális jellemének formálása (Új Remény Alapítvány, 2012)

2. Maria és Richard Büchsenmeister: Beszéljünk róla! - Szexuális nevelés a kisgyermekkortól a serdülőkorig (ÚjEmber kiadványok, Magyar Kurír, 2021)

A kép Alexis Muñoz fotója a Pixabay-en.