Gyerekkoromból nagyon különleges időszakként, igazi várakozásként maradtak meg az adventi hetek. Sokszor eljutottam rorátéra, az iskolában is készülődtünk, lelkigyakorlatokra jártam és otthon is különböző adventi naptárakkal, szertartásokkal hangolódtunk Karácsonyra.

Nagymamámmal minden évben rajzoltunk egy fenyőfát, szépen vonalzóval, barna ceruzával a törzsét és az ágait, zölddel pedig egyesével a tűleveleket. Mindenki (a 11 unokatestvérből változó létszámmal) választott 4-5 elhatározást vagy lemondást, amit ha teljesített, berajzolhatott egy díszt (csillagot, perecet, gömböt, gyertyát) a fára. Ezt tavaly mi is megpróbáltuk, de még a lila és rózsaszín gömbök rajzolása izgalmasabb volt, minthogy kivárja Lányunk a következő jó cselekedetét. Így még várunk egy-két évet, mire újra próbáljuk.
Az egyik adventből egy csillogós piros cellux maradt meg - ugyanis abban az évben Anyukám minden napra egy kis apróságot rejtett el nekünk. Időnként kaptunk csokis adventi naptárt is, de valahogy ezek nem hagytak mély nyomot.
Ami biztos pont volt, hogy a szép, egyszerű adventi koszorú mellett együtt imádkoztunk. Ennek a mindennapos közös imának a legkiemelkedőbb emléke számomra, amikor a Jegyesemmel az esküvőnk előtti adventben minden este együtt énekeltünk, imádkoztunk.

Kisgyermekes családként a tavalyi adventünk volt szerintem a legméltóbb. Hihetetlen, de tényleg minden nap együtt imádkoztunk a koszorú körül. Volt egy kis szertartása ezeknek az alkalmaknak: először meggyújtottuk a gyertyát, énekeltünk, röviden imádkoztunk. Utána egy kis számozott dobozt kaptak a gyerekek, amiben két kocka duplo volt - a betlehemi figurák képeivel. Majd kihúztuk az imaszándékot - tavaly a nagycsalád neveit írtam fel, és másnap azért a rokonunkért imádkoztunk. A kis papíron a név egész nap jól látható helyen volt, hogy ne felejtsük el. És végül minden napra jutott egy közös feladat.

Az adventi koszorút tavaly már együtt tudtuk elkészíteni, habár Lányunk még csak abba szólhatott bele, hogy az általam kiválasztott díszítésből melyik hova kerüljön. De mégis látta a folyamatot, idén pedig már szabadabb kezet kap majd. Eleve mohával vagy fenyővel borított alapot szoktam venni, és volt már, hogy az előző évi gyertyákat is újra tudtam hasznosítani. A masnikat nem a gyertyák köré csomózom, hanem a koszorúba szúrom dróttal, így a lebontáskor és az új alkotáskor is könnyű kezelni.

Két éve még csak (utolsó pillanatos ötletként) zoknikból állt az adventi kalendárium, azokban voltak a duplo kockák.

Tavaly viszont nagyon sokat dolgoztam a dobozok kivágásával, összeállításával, és ahhoz képest túl szakadósak voltak, ezért idén egy sima vászonzsák lesz az, amiből húzhatnak egy-egy kockát. Az alap-ötletet a Gyereketető honlapon láttam, végül azt picit átdolgozva alakult ki a mi duplo betlehemünk. Idén annyi újdonság lesz, hogy egészen Vízkereszt ünnepéig húzhatnak kockákat a gyerekek, a végén a három királyokat és az ajándékaikat, hogy ezáltal magunkban is erősítsük a tudatot, hogy nem csak a szenteste, esetleg a következő két nap a Karácsony ünnepe, hanem egészen január 6-ig tart.

Az imádságunk kifejezetten rövid volt, inkább hosszabb énekkel. A gyerekekkel együtt csak az volt a cél, hogy legyen ima is, egyébként ketten Férjemmel bővítettük a saját esti imánkat az advent idejére. Én minden adventi hozsannás éneket nagyon szeretek, sokszor ezekből választottunk, de a taizés énekeket már valamennyire ők is tudják énekelni, az pedig nagy élmény mindannyiunknak.

A napi közös feladatokat minden imádságunk előtt választottam ki, mert akkor láttam, hogy mi lesz aznap megvalósítható. Volt benne közös bújócska, másnapra nasi helyett gyümölcs evéses feladat, de közös mise is. Innen le tudjátok tölteni, aki szeretne ez alapján sajátot készíteni, a canva.com oldalon meg tudom vele osztani szerkeszthetőre. Idén még nem biztos, hogy lesznek ilyen feladatok, mert az advent végi szülés mindent bizonytalanná tesz. Valószínű olyan játékötleteket gyűjtök majd össze, amik különlegesek, és mind a négyen részt tudunk venni benne.

Tavaly szerintem a rendszerességnek az is a kulcsa volt, hogy stabil volt a szertartásunk helye - a nappaliban az asztalon volt a koszorú is, a feladatok is, a duplo kockák is. Még egy kis mécsest is szoktunk kitenni, a szállást kereső Szent Családal. (Fontosnak tartom, hogy az adventben még ne a Kisjézusos Szent Család ábrázolások legyenek elöl.) Jó volt, hogy a fenyőfára dísz-rajzolós feladatot el tudtuk hagyni, mert túl sok felé oszlott volna a figyelem abban a rövid időben.

Számomra nehézséget jelentett a napi rutinba való beépítés, ezért is volt nagy kegyelem, hogy mégis minden nap együtt tudtunk imádkozni. Idén bizakodó vagyok, mert Férjem itthonról tud dolgozni, úgyhogy valószínűleg még a szokásos esti rutin előtt fogjuk tudni a kis szertartásunkat megélni az adventi napokon. A másik megoldandó feladat még annak a kezelése, hogy melyik gyerek húz/fúj/épít először, és ki rendezheti át az épülő betlehemet.

Végül szeretnék még ajánlani egy könyvet a felnőtteknek, Anselm Grün: Karácsony - Az újrakezdés reménye. A Karácsonyhoz kapcsolódó szimbólumokról szól, szerintem idén ez lesz az én adventi kalendáriumom. Aki pedig a gyerekekkel szeretne valamit alkotni, a Híd-tan és a Skillo (korábban Gyereketető) oldalakon is az adventhez és a karácsonyhoz is a valódi tartalmuk szerint kapcsolódó ötleteket találhattok.