Árpádházi Szent Margit a védőszentem, az ő ünnepén a keresztnevekről, a becézésről írok.

Árpádházi Szent Margit szobor (Visegrád)

Hisszük, hogy a fogantatás pillanatában az egész személyiségét beleleheli a Jóisten a gyermekünkbe, akit mi csak sokkal később ismerhetünk meg. Számunkra fontos volt, hogy mihamarabb megtaláljuk a nevet, és már alig vártuk a 18. heti ultrahangot, hogy megtudjuk a baba nemét és így a nevén nevezhessük. Ez praktikus volt olyan szempontból is, hogy így nem adtunk teret még a közeli rokonság különböző kedves, vicces vagy abszurd név-javaslataiknak sem.

Eleinte kifejezetten, de még most is elég háklisak vagyunk, ha nem az általunk kitalált becenéven szólítják a gyermekeinket. De ahogy egyre több közösségben fordulunk meg velük, úgy oldódik ez bennünk. Nagyon becsülöm a gyermekorvosunkat, aki viszont az első pillanattól kezdve odafigyel arra, hogy úgy hívja őket, ahogy tőlünk hallotta, pedig a kötelező vizsgálatokon felül nem sokszor találkozunk és sok a páciense!

Nekem nem tetszenek azok a becenevek, amik nem a gyermek keresztnevéből adódnak. Az a benyomásom, hogy ha ilyen módon becézném őket (pl. Nyuszikám, Cica-fiú, Öcsi), akkor azokkal a becenevekkel a saját elképzeléseimet erőltetném rájuk és nem hagynám, hogy a saját személyiségüket élhessék meg.

Ehhez hasonlóan arra is rájöttem, hogy a Kisfiam, Kislányom megnevezést is tudatosan kerülöm, mert ezekkel egyértelműen a birtoklást fejezném ki, pedig a gyermekeinket csak kölcsönbe kaptuk a Jóistentől, hogy Hozzá vezessük őket.

Mindezek mellett a saját konzervatív szempontjaink alapján döntöttünk eddig, és valószínűleg a továbbiakban is majd ezek alapján fogjuk keresni, hogy kit adott nekünk a Jóisten:

• legyen védőszentje;
• a vezetéknevünkkel jó csengése legyen;
• ne legyen ilyen nevű kellemetlen ismerősünk;
• lehessen becézni, de felnőtt névnek is használhassa majd.

És még egy megjegyzés: számomra az asszonynevem választása is ilyen fontos volt, mert szerettem volna, ha már a nevemből kiderül, hogy asszony vagyok.

De büszke vagyok a lánykori vezetéknevemre is, így azt is megtartottam. És fontos volt, hogy a keresztnevem is szerepeljen a nevemben, de hála Istennek találtunk ilyen lehetőséget, így lettem 2013-ban Borbélyné Bató Margit.